Igen, sokan furán néznek, amikor kiderül, hogy Nyúl urat hivatalosan Rafiq-nak hívják.Kellett egy erőteljes és szép fiúnév, aminek még a jelentése is jó. így esett, hogy nyuszika a Rafiq nevet kapta, ami arabul annyit tesz Barát.
Van, aki csak Leopoldnak hívja.
Én legtöbbször csak Nyuszikázom, úgysem hallgat semmire ha olyan kedve van, ami elég gyakori, lássuk be ;).
Eljött a nagy nap, visszatértem a napfényes Csehszlovákiába. Az érzést, hogy kell a NYÚL erősítette, hogy nyaralás alatt belefutottam egy bácsiba, aki kölyök nyuszikákkal húzatta a szerencsémet. Sajnos az adott országban nincsenek olyan intézmények, ahová bevihettem volna őkelméket, és igen, fájt, mimózalelkem összeomlott.
Na de ott tartottunk hogy visszatértem, és hű fegyverhordozóm, Petyó megírta a tutit sms-ben: Are you ready to change your life forever? A válaszom hát persze, miután itt árválkodott egy nyusziketrec, laza 15 kg alom, valamint minden szép és jó ami egy szőrösnek kell.
És beindult a lavina. Egyik boltból a másikba. Első állomás: gonosznyuszi, nagydarab, hát ez nem kölyök már mi a francot csinálnék ezzel - igen, látogattam korábban minden héten, de jobb lenne ha kisebbet találnánk valahol, amúgy is úgy néz rám mintha menten le akarná szakítani a lábam - laza továbbállás.
Következő bolt: kistermetű szőrös hanyattvágja magát pont előttünk, de ő mégsem az akit én szeretnék.
kövi bolt: cukinak cuki, de nem ő kell, menjünk vissza!!!!!!
És ez ment Brno összes boltjában.
Mire visszamentünk az eredeti helyre.
És ott volt ő, maga a gonoszság, akit kb 3 hete látogattam, de úgy tűnt, hogy baromira nem érdeklem. "Hozzáértő eladó" végül bedobozolta és beköltözött háztartásomba a NYÚL....
Megváltozott az életem? De még mennyire! Sajnálom? Nem, ez az a döntés, amit nem lehet megbánni, ami jó esetben 10 évig követ. Remélem legalább még 9 hátra van. Sokszor anyázós, de a legjobb, ami valaha történt velem.
Minden úgy kezdődött, hogy nálam volt megőrzésre Penész. Egy nagy szőrű antiszociális valami, amit nem szerettem. Az első éjszaka hajnali 4-kor kipateroltuk ketrecestől a szobából a konyhába, mert nem lehetett tőle aludni. Végül eltelt az egy hét. Aztán lett belőle majd' két hónap. Amikor a gazdája elvitte, 1 órán át bőgtem hogy nemá' nekem kell, vissza akarom kapni!
Idő közben meglátogatott kedves Gáborom, hát elmentünk együtt kaját venni Penésznek. És ott, akkor, a bevásárlóközpont kisállatboltjában megláttam, a NYULAT. Flegmán nézett felénk, kifeküdve. Sok googlézés után egyértelmű volt hogy a kis dög nem valami genetikai hulladék, amit rajtunk kívül más nem értékelne, valamint sosem vinné be a lakásába, hiszen kinek kéne maga az antikrisztus nyúl formában testet öltve, hanem egy külön fajta. Hát így alakult, szerelmes lettem, előtört belőlem az 5 éves: "kell de csak ilyen és ha ilyet most azonnal nem kapok, nem kell más, de hiszti lesz még több most azonnal" érzés. Aztán jött egy utazás, hogy kellően leülepedjen az érzés és ne vágja bele meggondolatlanul, viszont ez csak felerősítette az olthatatlan vágyat a NYÚL iránt. És most itt vagyunk, majdnem egy éve együtt, jóban - rosszban, egészségben - betegségben, mert ez egy ilyen viszony.
A képen Penész szőriszony pajtás látható
