rafiq

Rafiq: Szép bögre, mostantól az enyém!

Én: De nemár Nyuszika, neked van itatód, ez az én bögrém, és amúgy sem tudod megrágni.

Rafiq: De akkor is, mostantól ez az én bögrém!!!!!

Én: Mégis miből gondolod ezt?

Rafiq: Mer' pont belefér a fejem, azér'!

Történt egy december végi napon, hogy Rafiqból előtört a férfi. Vágyainak tárgya pedig sajnos pont az én karom lett, hiába a plüsselefánt.

Azt gondoltam naívan, hogy ezt meg fogom úszni, hiszen már több mint egy éve élünk együtt, ivaréretté pedig három hónapos korban válnak.

Igazából az egész jelenséggel nem is lett volna gond, kivéve, hogy az aktussal járó harapások fájdalmasak és a harapásnyomok miatt rövidujjút nem is viselhettem nyilvános helyen, hiszen úgy néztem ki mint akinek valamilyen fertőző bőrbetegsége van.

Kénytelen voltam begyűjteni a megfelelő mennyiségű információt az ivartalanítással kapcsolatban. A megszokott doktor néni pedig múlt pénteken elvégezte a műtétet. Az itteni protokoll szerint addig nem is adták vissza, amíg fel nem ébredt, ami azért nekem nagyon is szimpatikus volt.

Szegény kótyagos volt még este, de másnap reggelre teljesen feléledt, evett, ivott, viszont feltünően utált engem. Bezzeg a szombat esti vendégeket! Velük ment a haverkodás.

Lassan túl leszünk ezen is, még mindig néha eszébe jut, hogy engem ezért utálni kell, de már kezd megenyhülni, jutalom falatok bevetésével remélem két nap még, és végleg visszakapom a cukinyulat.

Állatorvosnál jártunk. Na nem azért mert beteg lett volna Rafiq, csupán a szokásos ellenőrzésnek jött el az ideje.

Kapott is ez alkalomból egy szép piros szállító dobozt (múltkor még papírdobozban szállítottam), ami neki persze nem tetszik. Egy ilyen szabad lélek ugye nem szereti a bezártságot, de ha egyszer muszáj vinni, ez a legjobb opció. Később ebben akár repülőn is jöhet velem ha arra lenne szükség.

Az állatorvosoké minden tiszteletem, valószínűleg ők a legtürelmesebb és legempatikusabb emberek a földön. Úgy bánt vele a doktor, mint valami hímes tojással, és közben még mosolygott is, nyugtatgatta. Rafiq meg volt szeppenve rendesen, és extra stresszt jelent neki az is, hogy nyugton kellett maradni valakinek az ölében, amíg megkapja az oltást, levágják a körmét, megmérik a lázát, súlyát, fog- és fül ellenőrzés is volt. Viszont most megint védett fél évre a csúnya betegségek ellen, és minden rendben. Nincs elhízva :)

A bosszú kimerült megint egy 2-3 napig tartó alom mellé pisilésben,és pokróc alatt bujkálásban. A szállítót pedig messziről kerüli, nehogy megint benne találja magát.

"Felmenői között farkasokat,griffeket és afrikai óriás vérszívó denevéreket találhatunk" (Gábor)

Egész nyáron, minden reggel fél 6-kor keltem, ketrecfelszerelés dobálásra. Ez elmúlt, megszűnt. Az új ébresztő hangban finomabb, pszichológiai hadviselésben ezerszer durvább.Szerintem mindenki ismeri azt az érzést, amikor bámulják. Horror filmekben ilyenkor a gyilkos áll az ágy felett késsel a kezében. Nekem ez az arc jut:

Amint észlelem, inkább gyorsan kiengedem a börtönből, ki tudja milyen merényleteket tervelt már ki amúgy is mióta várja a reggelit...

Hosszú hétvégén meglátogattak nővéremék. Rafiq egész normálisan viselkedett, kivéve hogy elfelejtette hogyan kell használni a fürdőszobában lévő wc dobozát, ezért gyakorlatilag egész hétvégén bogyót sepertem. Van, amikor egyszerűen csak a gonosznyúl énje kerekedik felül.